A „Megbecsülés-kampány” logójának szubjektív értelmezése

Kedves Rita! Ezt írtad:

“Jó ötletnek tartom a maszkot is és a pólót is, mindkettőre vevő lennék – ha ábraként csupán az angyalszárnyak vannak a szöveggel. Az elégett gyufafej nagyon negatív – azt tudatosan nem öltöm magamra. Mert van úgy igen, hogy kiégettnek érzem magam, az igaz, ideig-óráig. Viszont munkám a szívügyem, a hivatásom – mindig erőre – szárnyra kapok – A szárny az ami állandó.”

Akkor ezt válaszoltuk:

A “B” változat is készül: kérésre mindenkit oda biggyesztünk a gyufa helyére.

(Küldj mosolygós képet!)

Most komolyabb választ is adnánk:

„Szerintünk becsapod magad az fb oldaladra tett téged-vezérlő idézettel:

“Ami a munkám, megcsinálom, a jó szót érte sose várom.”

Hááááát … erre mondják, hogy „határeset”! Ha ugyanis az az elvárásod, hogy angyalnak tekintsenek ( = CSAK az angyalszárnyat kéred a trikódra), akkor az nagyon is azt jelenti, hogy neked is – mint mindenki másnak – elemi szükségleted, hogy (legalább) néha megdicsérjenek, “JÓ”-nak tekintsenek, hálásak legyenek neked (és mindenki másnak) azért a tengernyi szeretetért / szolgálatért / szolgáltatásért amit a szociális ágazatban mindenki (jelen esetben te) ad(sz) a kliensei(d)nek.

Nincs is ezzel semmi baj, csak ne gondold, hogy akármelyikünk mentes ettől a vágytól. Nekünk gyarló embereknek nem elég a túlvilági kárpótlás, most AZONNAL is szükségünk van egy-két jó szóra. Akkor, amikor (átmenetileg) épp ki vagyunk égve! És amikor a legjobban kivagyunk égve, AKKOR IS ott van az angyalszárny rajtunk! (Mint a gyufafejen!) Ezért tartjuk szakmánk kiváló szimbólumának a kiégett gyufafejet, angyal-szárnnyal! Erre a kettős helyzetünkre akarunk figyelmeztetni másokat.

A képet küldjük azoknak, akikhez közelebb áll a vizualitás nyelve, és a szöveget azoknak, akik inkább a direkt állításokat kedvelik.

S ha szerinted másutt kellene keresgélnünk, akkor ezennel felkérünk egy “táncra”, ugyanis jelentkezett egy srác, aki ingyen csinálna animációs spotokat a szakma propagálása céljából, de ehhez olyan valós sztorikat kér, amelyek arról szólnak, hogy miért JÓ szociális munkásnak lenni. Segítenél? Megírnád pár sorban a saját, ide vágó sztoridat? Előre is köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

(0)